Még mielőtt bekapcsol a vészjelző: oxigéntorna

Hallottunk már annyi csodatévő dologról, amit az egészségünk érdekében használnunk kellene: kapszulákról, diétákról, érdekesnél érdekesebb hókuszpókuszokról. Nem csoda, ha szkeptikussá váltunk. Hisz annyian mondták már, hogy az ő módszerük, termékük az, amitől elmúlnak a betegségeink, megszépülünk, lefogyunk, stb.
Aztán egyszer csak jön valaki, és azt mondja: Figyelj! Van magadra 2 naponta negyed órád? El akarod felejteni a nyavalyáidat, szeretnél csinosabb lenni, és nem megöregedni idő előtt? Akkor itt a lehetőség! Kétszer 5 óra, és egy életre tiéd a tudás. Utána már csak rajtad múlik, hogy csinálod, vagy nem.

Legyőztem magamban a sok ellenérvet, hogy éppen most miért nem tudok résztvenni, és igent mondtam Szűcs Szvetlána oxigéntornájára. És elindult egy sok-sok meglepetést és tanulságot hozó 2 napos kaland.
Az igazság pillanata
Azzal kezdtünk, hogy mindenkiről méretett vett Szvetlána. A centiket feljegyezte. Mell, derék, comb, csípő – és még vagy 10 féle méretet.
– Garantálom, hogy már holnapra centiket változtok! Pedig nem fogtok futni, ugrálni, vagy egyéb komoly fizikai terheléssel járó gyakorlatokat végezni. Koplalni sem kell. De egy dolgot megtanultok: hogyan segíthettek a szervezeteteknek, hogy tökéletesen tudjon működni. És utána ő már teszi a dolgát. Még akkor is, ha nem vesszük észre. Mi történik, ha megütöd valamidet?
– Fáj
– És még?
– Bepirosodik.
– Na ez az! A szervezet azonnal cselekszik: ahol baj van, oda extra mennyiségű vért és ezáltal nagy mennyiségű oxigént pumpál. Mert oxigén kell a sejtek regenerálódásához!

Megtudtuk, hogy az oxigéntorna statikus pózokkal összekötött speciális légzési gyakorlatok sorozata, melyeket Szvetlána dolgozott ki saját tapasztalatira építve. Többféle technikával szívjuk be és fújjuk ki a levegőt. Megdolgozunk az oxigénért, és célzott gyakorlatokkal igyekszünk a testünk bizonyos részébe eljuttatni az oxigéndús vért. Mindenki tudja csinálni, kortól, testsúlytól, és egészségi állapottól függetlenül.

Asztma és allergia

A csoportunk egyik tagja megrémült a gondolattól, hogy a beteg tüdejét kell terhelni öt órán keresztül! Évek óta küzd az asztmával, asztmapipát használ, de annak is egyre kevésbé érzi a hatását. Ezt mi is megtapasztaltuk, hiszen a méretvétel alatt folyamatosan köhögött. Aztán elindultak a gyakorlatok, és minden gond nélkül végigcsinálta az első  légzőgyakorlatot, aztán sorba minden feladatot. Számára is hihetetlen volt, hogy az 5 óra alatt egyetlen egyszer sem köhögött! Pedig lényegében végig a tüdő volt a főszerepben.
A második nap reggelén lelkesen mesélte, hogy este a férje tüzet rakott, szalonnát sütöttek. Máskor ilyenkor igyekszik a lehető legmesszebb húzódni, mert könnyen befullad a füsttől. Most ott állt a tűz közelében, és kettőt tüsszentett. Ennyi. Mondanom sem kell, hogy a második nap 5 órájában sem hallottuk nemhogy köhögni, még köhinteni sem.

Alig van, aki manapság nem panaszkodik hát- és derékfájásra. A tévében egy este legalább 5 olyan gyógyszert reklámoznak, ami kiiktatja az életünkből a fájdalmat, és percek múltán már szaladgálhatunk tovább a kutyánkkal, vagy kaphatjuk is ölbe az unokát. Pedig a fájdalom elnyomása csak növeli a veszélyt. A fájdalom egy jelzés, hogy a hát nem terhelhető. A fájdalom többnyire izomfájdalom. A szervezet igyekszik rögzíteni, fixálni az elmozdult csigolyákat a gerincoszlop mellett két oldalt futó izomkötegek megfeszítésével, hogy ne tudjanak tovább mozdulni. Helyretenni nem tudja a szervezet, de legalább rögzíti, hogy ne alakuljon ki nagyobb probléma. Ilyenkor tartós izomgörcs jön létre, melynek következtében az izomszövetekben lecsökken a keringés. A csökkent, blokkolt keringéssel az izomszövetekben lecsökken az oxigén ellátás, csökken a tápanyagellátás, lelassul az anyagcsere. Felhalmozódnak az anyagcsere melléktermékek, méreganyagok, és lényegében ezek okozzák a fájdalmat.

Mindennapos testnevelés helyett…

Mindenki tudja, hogy a mozgásnak óriási szerepe van az egészség megőrzésében. A mindennapos testnevelés bevezetésének is az volt a célja, hogy a fiatalok legalább naponta egy háromnegyedórát mozogjanak. Csoportunkban két diák és egy testnevelő tanár is volt, így körbejártuk egy kicsit a témát, hogy gyakoribb testnevelés miért nem hoz eredményt. A tanmenetben előírt kötelezettségek egyeseknek teljesíthetetlenek, 12 perc futás, szekrényugrás, hogy csak néhányat említsünk a legkevésbé népszerűek közül. A testnevelésóra nem adja meg azt a sikerélményt, amit pedig a mozgás tényleg jelenthetne! A túlsúllyal küzdő fiatalok szégyenkezve bújnak el a társak elől, és nemegyszer lelki teherként élik meg, hogy már megint tesi!
Megtapasztaltuk, hogy az a 12 éves fiú, aki legszívesebben felmentetné magát a torna alól, élvezettel csinálja Szvetlána gyakorlatait. Büszkén törli le homlokáról az izzadtságot és dolgoztatja meg izmait – és bátran szembenéz a tükörképével, mert hisz abban, hogy ami most még nem annyira tetszik magán, napról napra változni fog. Csakis az ő kitartásán múlik!
És kell annál nagyobb sikerélmény és inspiráció, hogy az oxigéntorna második napjának végén a combja 4, a dereka pedig 7(!) cm-el kevesebb?

Hová tűntek a zsírpárnák?

– Meglátjátok milyen csinosak lesztek! – mondta Szvetlána, és megtanított egy fél tucat derék-, csípő-, has-, mell-, bicepszformáló gyakorlatot. – Ne a mérleget nézzétek, hanem a tükörképeteket! És higgyetek a saját szemeteknek!

Megtudtuk, hogy mivel sok vizet kell fogyasztani, lehet, hogy az első hetekben dekákban mérve nem lesz meglepő a változás. Viszont, ha a korábban narancsbőrös comb feszessé válik, vagy épp előbukkan a derék, és eltűnik a toka, arra még a környezetünkben lévők is felfigyelnek! És hogy ez mennyire igaz! A második nap reggelén mi már egymáson is észleltük a változásokat! És egyáltalán nem voltunk már hitetlenek, hogy mérhető lesz-e a változás a testünkön. A többségnek voltak feleslegei – kinek a combján, kinek a derekán. És amikor a második nap végén újra előkerült a mérőszalag, akkor már azon versenyeztünk, hogy ki veszítette el a legtöbb centit.

Hitelesség

Nem túlzás, de a kezdetben kibírhatatlanul hosszúnak tűnő öt óra szinte elrepült! Nem volt bennünk fáradtság, sőt egyre lelkesebben vártuk az újabb és újabb pózokat. Nem reklamáltunk a szünetért, nem voltunk éhesek. Örültünk, hogy tanulhatunk, és amit megtanultunk, azt begyakorolhatjuk annak jelenlétében, aki tisztában van azzal, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben a módszerben, és terjeszteni akarja, hogy minél többen megtapasztalják a jótékony hatásait.
Szvetlána egész egyénisége, jópofa humora, oroszos akcentusa, érdekes történetei színessé tették a gyakorlatokat és a köztük lévő időt. A sok megtörtént eset pedig akaratlanul is erősítette bennünk az elszántságot: nekem is sikerülni fog! És ezt a szinte azonnal látható változások tovább erősítették: a szem alól eltűnő szürke karikák, a korábban vészesen fehér arcbőr kipirulása, az orr melletti ráncok kisimulása, a bemerevedett hátizmok oldása, vagy épp az újra kényelmesen begombolható nadrággomb.

Zárógondolat

A tréning óta számomra napi rutinná vált a Szvetlanától tanult gyakorlatok végzése.  Minden reggel ébresztőóra nélkül (!) ébredek kb. 1 órával korábban mint előtte. Egy pohár víz, majd nyitott ablaknál kb. 20 perces oxigéntorna. Nem fáradok el, nem merülök ki, hanem azt érzem, hogy bármit képes vagyok megcsinálni. Nem kell kávé, tea, vagy egyéb serkentő.
És ami talán az oxigéntorna legfontosabb eredménye: megérezzük saját felelősségünket az egészségünk megőrzésében. Most már nem nyomjuk el a szervezetünk jelzéseit. Lehet, hogy korábban legyintettünk egy fejfájásra, és bekaptunk egy fájdalomcsillapítót. Elmentünk az orvoshoz, ha köhögtünk, aztán beszedtük a hörgőtágítót, az antibiotikumot és egyéb gyógyszereket.
Pedig nem mástól, nem kívülről kell várni a segítséget. Megtanultuk, hogy MI vagyunk a megoldás.

Az oxigéntornával kapcsolatos bővebb információkat kaphat
a 36 70 607 8988 telefonszámon.