A légzőrendszer a szervezetnek az a része, amely a gázcserét végzi, illetve lehetővé teszi az artikulált emberi beszédet. A légzőszervrendszer részei az orrüreg, a garat, a gége, a légcső és a tüdő.
A légcsere a levegő áramlását jelenti a tüdő és a külvilág között, mely során a tüdőbe áramló levegőből vesszük fel az oxigént, és oda adjuk le a szén-dioxidot. A tüdőnek nincs saját izomzata, a légzőmozgások során csak követi a mellkas térfogatváltozásait, amelyet a légzőizmok, a rekeszizom és a bordaközi izmok alakítanak ki. Belégzéskor a rekeszizom összehúzódik, lefelé mozdul el. A bordaközi izmok is összehúzódnak, a bordák felemelkednek. Mindezek miatt a mellüreg térfogata nő, a tüdők kitágulnak, csökken bennük a nyomás. Ezért a levegő befelé áramlik a tüdőbe. Kilégzéskor a rekeszizom és a bordaközi izmok elernyednek, a mellüreg, és ezzel együtt a tüdők térfogata is csökken. A térfogatváltozás következtében fellépő nyomásnövekedés miatt a tüdőkből kiáramlik a levegő.
Normál légzéskor 0,5 l levegőt szívunk be átlagosan, 16/perces ütemben. A kilégzési tartalék 1 l, maradék levegő 1 l, belégzési tartalék 2,5 l. Egy felnőtt ember vitálkapacitása, azaz tüdejének teljesítménye átlagosan 4 liter.
Méregtelenítés levegővétellel
Néhány érdekes tény:
- egy mély, hosszú lélegzetvétellel 6-10-szer annyi levegőhöz jutunk, mint a tudattalanul működő felületes légzéssel.
- a kb. 750 millió tüdőhólyagocskából átlagosan csak minden huszadikat használjuk.
- a test salakanyagainak 70 %-a a kilégzéssel távozik, 20 %-ot választ ki a bőr s csupán 10 %-ot az emésztőrendszer.
Mivel a légzés ilyen hihetetlenül fontos szerepet játszik a salakanyagok eltávolításában, egyáltalán nem mindegy, hogyan veszünk levegőt! A rekeszizom, a tüdő megfelelő működése segít méregteleníteni a szervezetet, és képes azt egyensúlyi állapothoz közelíteni. Ha a méreganyagok nem hagyják el a testünket, jóval érzékenyebbek leszünk a betegségekre és a fertőzésekre.
Amennyiben fizikai munkát végzünk vagy tornázunk, akkor fokozódik a szöveti oxigénszükséglet, szöveti hypoxia (oxigénhiány) jön létre, ami a légzés és keringés fokozásának az ingere. A nyugalmi 16-os percenkénti légzésszám, a szív teljesítménye, a pulzusszám és a verőtérfogat is megnő. A légzés és a keringés teljesítménye azonnal fokozódik. Az oxigén szükségletnek megfelelő légzés és keringés fokozódás egyensúlyi állapotba jut, az úgynevezett steady state (állandó állapotú) terhelés alakul ki.